Köszöntünk 100 napos játékkihívásunk hivatalos oldalán! Az idei évben eddigi legnagyobb játékkampányunkba kezdünk, melynek végigjátszására Téged is szeretettel invitálunk!
Ha szeretnél velünk játszani, nincs más dolgod, mint 2023. április 24-től rendszeresen látogatni oldalunkat, követni csetlő-botló detektívünk kalandjait, és segíteni őt egy-egy küldetésének végrehajtásában.
Minden feladat megoldására 3 nap áll majd rendelkezésedre, a helyes megfejtést beküldők között pedig minden játék végén egy-egy élményt vagy egyéb, támogatóink által felajánlott ajándékot sorsolunk ki!
Játszhatsz egy-egy alkalommal vagy rendszeresen is, viszont ha legalább 20 játékban részt veszel, megnyerheted All in ajándékcsomagunkat is, mely tartalmazza majd minden játékalkalom nyereményét!
Figyelem! A játékok önállóan is játszhatóak, sok esetben azonban szükség lehet az előző történetek ismeretére! Előző játékaink mind elérhetőek az oldalunk menüjében!
Jó szórakozást kívánunk!
Bob naplója
Az izgalmaknak vége. Úgy tűnik, a megjelent újsághirdetés csak egy bent ragadt projektje volt a Keselyűnek. Mivel immár akadályoztatva van a mozgásában, senkinek nem tud ártani. Hála az égnek!
Az újság szerkesztőségének informatikusa megtalálta a biztonsági rést is a rendszerükön, és azt is sikerült kiderítenie, hogyan tudta a Keselyű észrevétlen a kiadványokba csempészni üzeneteit. Még két „feladvány” volt időzítve a rendszerben, aminek lehetett jelentősége. Az elsőt könnyűszerrel megfejtették a szerkesztőség dolgozói is (a következő „meghirdetett” merénylet a városvezetés egy tagját célozta volna meg), a másodikkal viszont mindenkinek meggyűlt a baja.
A „hirdetés” más lett volna, mint a többi. A tervek szerint majdnem egy egész oldalt elfoglalt az újságban. Egy színes ábra, egy Marcali helyszín GPS koordinátái és egy kinyilatkoztatás (?) töltötte volna ki a teret. A megadott helyszínt felkeresve a rendőrök találtak egy jelszóval védett laptopot, aminek a fedelére egy keselyűt ábrázoló matricát ragasztottak.
A kapcsolatommal és Natasával elmentünk enni egy Bob Burgert, közben végiggondoltuk, mit is tudunk.
Az ábra egy befelé tartó spirált ábrázolt, színes területekkel, a szöveg pedig a következő volt.
„Sokat gondolkodok a saját létezésemen. Hogy áldás-e vagy átok szárnyakkal születni. A szárnyaim segítenek tisztán látni, kívülről vizsgálni az eseményeket, de egyben el is idegenítenek a környezetemtől. Ha elrejtem őket, és a többi ember között járok, közelebb kerülök hozzájuk, de a miértjeiket nehezebben értem meg. A földön járva a játszmáik részévé válok, az ő játékaikban pedig soha nem voltam igazán jó. Ezért repülök inkább. Fentről nézve az élet jóval egyszerűbb.
A magasból nézve csak kétféle ember van: az aktív és a rest – kezdetben legalábbis így gondoltam. Időbe telt rájönnöm, hogy a kettő típus sokszor ugyanaz a személy, csupán a környezetük fényében változik a rá osztott szerep.
A Nap meleg fényében minden ember parányi, serény pont csak a magasból, míg a Hold hideg fényében mindenki lustán elterülő, kékes pálcika. Örömeik az élet természetes örömei, hibáik a világ összességének hibái. Számtalan lelket kellett megvizsgálnom, mire sikerült meghatároznom magam mások tükrében, rájönnöm, hogy nem vagyok annyira más; mire sikerült elfogadnom öndefinícióm – annak minden hol lelkesítő, de legtöbbször kétségbeejtő részletével.
Utazásom végére elmondhatom, hogy…”
Mit akarhat mondani? És már megint miért ilyen kusza nyelven? A hét elejét még a Keselyűre szánom, de aztán lehet, hogy visszavonulok.
Te meg tudod oldani a rejtvényt? Segíts Bobnak, játssz velünk, és gyűjts további pontokat az All in versenyben való részvételedhez, vagy – amennyiben az előző feladványra is helyesen válaszoltál – kerülj egy lépcsővel közelebb meglepetés nyereményünkhöz!
A feladvány megfejtésének beküldési határideje: 2023. július 31. 18 óra.
UPDATE
Bob naplója
Vajon mennyi egyedüllét kell ahhoz, hogy valaki így eltávolodjon a környezetétől? S vajon mennyi bántás, félreértés, megaláztatás kell ahhoz a környezetétől, hogy valaki úgy gondolja, ez rendben is van így.
Szomorú vagyok a Keselyű miatt. Hogy ennyire messze sodródott a közösségtől, hogy valami emiatt visszafordíthatatlanul megváltozott benne. Talán igaza vagy: ugyanolyanok vagyunk, de hiszem, hogy minden nap úgy kell felkelnünk és élnünk az életünket, hogy a lehető legjobbak legyünk.
Vége van. Egy egyszerű Morse kóddal üzente meg. Innentől már nem árt, nem árthat senkinek.
Comments